Kapornaky Gyula: Szalafő

"Faboronás régi házak
múló idővel csatáznak.
Szél cibálja zsúp fedelük,
míg az idő száll felettük.
Ez a falu hét szerből állt,
és föléjük sok bagoly szállt.
Huhogtak mint, vad sárkányok,
űzték őket a sámánok.
Itt kötik az öblös vékát,
benn tartják az édes tésztát,
"kópicok" is itt készülnek,
télen "kástuban" csücsülnek,
tele vannak apró maggal:
kölessel és hajdinával.
Itt ered a "Szala" -patak,
dombhajlatán lassan halad,
kicsi csermely, nincs benne kő,
Zalában már folyóvá nő.
Két szerből egy kútra jártak:
estefelé fiúk, lányok,
csókolóztak, ölelkeztek, -
itt születtek hű szerelmek!"

Támogatóink

Vörös Netti az Őrség dalos madara

Szalafő akkor és most

Temetés

Temetés

Az emberélet utolsó fordulója, a temetés napjainkig hordoz sajátosságokat, bár a múltban is ritkán voltak különlegességei.

Talán egy régebbi fegyelmezés továbbélése volt a „csörgős pálca”: amellyel a fiatalok az 1810-es években még megcsapdosták egymást a virrasztóban.
Az egykor a halottra sarkosan terített hímzett díszkendők a 20. században értékes fejkendőkkel helyettesítődtek.

Kézmosáshoz előkészített asztal a halottas háznál

A temetéskor a sír háromszori megkerülése már a múlté. De még a 60-as években is szokásban volt, hogy a halott házához érkezők az udvaron felállított asztalnál kezet mostak, és utána léphettek be a házba.

A sírjelek – a fejfák – viszont megőrizték formájukat, csak arányaik változtak, illetve legújabban már a sírkövek vették át a helyüket.

Temetési menet
Temetés
Temetés
Vörös Netti temetése 1991 karácsonyán

A képek nagy méretben történő megtekintéséhez kattintson a kiválasztott képre.